A párizsi népmozgalom forradalmi hullámot indított el Európában. A népek tavasza vagy 1848-as forradalmak az 1848–1849-ben zajló forradalmi mozgalmak sorozata volt az európai országokban.
Az 1847 novemberében Pozsonyban összeült – később utolsónak bizonyult – rendi országgyűlésen a reformpárti erők által létrehozott Ellenzéki Kör és a „fontolva haladókat” tömörítő Konzervatív Párt lépett föl határozott programmal. Utóbbiak jelentős mértékben bírták a bécsi udvari körök támogatását is. A téli hónapok során patthelyzet alakult ki, ebbe a helyzetbe hozott döntő fordulatot a február 22-ei párizsi forradalom híre. Kossuth Lajos március 3-án elmondott beszéde fogalmazta meg program szerűen az ellenzék követeléseit, melyek az alábbiak voltak:
- független magyar bank felállítása,
- a honvédelmi rendszer átalakítása, jobbágyfelszabadítás,
- közteherviselés,
- népképviseleti parlament bevezetése,
- és magyar független felelős nemzeti kormány megalakítása.
A Habsburg Birodalom másik felének pedig alkotmányt követelt, amelynek fontos szerepe lett a március 13-án bekövetkező bécsi forradalom kitörésében. Ezeket a kívánságokat országgyűlési felirat formájában a király elé terjesztették.
Március 15. a modern parlamentáris Magyarország megszületésének napja, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kezdete, amelynek célja a Habsburg-uralom megszüntetése, a függetlenség és az alkotmányos berendezkedés kivívása volt.
Március 15. csak a Trianoni béke után vált hivatalos nemzeti ünneppé, míg az első hivatalos megemlékezésre csupán 1928-ban került sor. 1989-ben volt először munkaszüneti nap, és végezetül hivatalos nemzeti ünnep csak a rendszerváltás után, 1991-ben lett.
Mára egyben a magyar sajtó napja is, annak emlékére, hogy 1848-ban ezen a napon nyomtatták cenzúrázatlanul a magyar sajtó első szabad termékeit: a Nemzeti dalt és a Tizenkét pontot.
A végső lökést a reformok ügyében végül 1848. március 15-e jelentette, amikor a pesti radikális forradalmi ifjúság vér nélkül érvényt szerzett a 12 pontnak.
Március 11-én a bécsi tanuló ifjúság petíciót nyújtott be a császárhoz. Pesten az Ellenzéki Kör hasonlóképpen elfogadott március 12-én tartott gyűlésében egy Irinyi József által fogalmazott 12 pontból álló kérvényt.
Március 15-én kora reggel a Pilvax kávéházban gyülekeztek az ifjak. Itt Jókai felolvasta a 12 pontot és a proklamációt. Petőfi elszavalta a Nemzeti dalt. Innen indultak el az először a jogi egyetemhez ahol már egy csapat tanuló várt rájuk. Petőfi újból elszavalta a költeményét, Jókai pedig ismét felolvasta a 12 pontot. Tovább mentek az orvosi egyetemre majd az egyetemi téren a mérnöki és bölcseleti kar hallgatói előtt ugyanez történt. Ekkor már nemcsak az ifjúság vette őket nagy tömegben körül, hanem az utcáról is nagy közönség csatlakozott hozzájuk, mely nőttön nőtt.
Elhatározták, hogy a nép a proklamáció első pontját, a sajtószabadságot, „saját önhatalmánál fogva teljesülésbe veendi”, amit nyomban meg is tett, 10 óra után a tömeg Landerer és Heckenast könyvnyomdájához vonult. Ekkor már ötezres tömeg követte őket. Landerer Lajos nyomdatulajdonost a kikiáltott tizenkét pontot tartalmazó program és Petőfi költeményének cenzúra nélküli kinyomatására szólították fel. A nyomdatulajdonos engedett, és a kívánt iratok rögtön németre is lefordítva hamarosan ezrével kerültek elő a gyorssajtó alól, melynek példányai „egész délig osztattak ki a szakadó eső dacára szüntelen gyülekező közönségnek”.
Csak dél tájban oszlott szét a forrongó tömeg, megállapodva abban, hogy délután az államfogságban levő Táncsics Mihály kiszabadítására mennek Budára. Délután 3 órakor a Múzeum téren népgyűlést tartottak ahol a Nemzeti dal és 12 pontot tartalmazó kiáltvány példányait ezrével osztogatták. Innen a városházára mentek, a 12 pont elfogadását sürgetvén. A pontokat Szepessy Ferenc polgármester és a tanács tagjai aláírták, és Rottenbiller az ablakon át felmutatta a népnek.
Délután a tömeg átvonult Budára, ahol követelték Táncsics Mihály szabadon bocsátását.
Zichy Ferenc, a helytartótanács elnöke, szabadon bocsátotta Táncsicsot, és a nép önkezeivel vonta át kocsiját Budáról a Nemzeti Színház térig, s bevonult a színházba.
A színházban a tömeg követelte a színházi aligazgató Bajza Józseftől, hogy a betiltott Bánk bán adassék elő. Bajza mondta, hogy szívesen tűzi műsorra. A színészek nemzeti színű kokárdákkal léptek ki a színpadra, ahol Egressy Gábor elszavalta a Nemzeti dalt, az énekkar elénekelte hozzá a Himnuszt és a Szózatot. Végül a Rákóczi-induló mellett oszlott el a nép.
Másnap, március 16-án Pest vármegye alispánja, Nyáry Pál, Rottenbiller Lipót, Pest városának alpolgármestere és mások a mozgalom élére álltak, ami így vált országos jelentőségűvé. Este a két testvérváros ki volt világítva, az utcákon hömpölygő tömeg pedig azt harsogta: „éljen a szabadság!”. Az ablakokba nemzeti színű lobogókat tettek ki. Kossuth és a magyar alsó- és felsőház küldöttsége már március 15-én Bécsbe indult, hogy elérje a felelős magyar kormány kinevezését, de a körülmények megváltozása miatt a delegáció immár Batthyány Lajos gróf azonnali miniszterelnöki kinevezését és István nádor teljhatalommal való felruházását követelte. V. Ferdinánd március 16-án fogadta a küldötteket, de az Államtanács a leirat Kossuth által készített tervezetéből kihagyta Batthyány nevét és a törvények feltétlen szentesítésének ígéretét. A válságos helyzetben István nádor, mint Magyarország teljhatalmú helytartója a király szóbeli beleegyezésével kinevezte miniszterelnökké Batthyányt, aki március 23-án nevezte meg kormánya tagjait. Létrejött tehát a független magyar kormány.